9 GYöNYöRű MAGYAR KöLTEMéNY A TAVASZRóL
Verset mindenhol és mindenkoron, tavasszal pedig kiváltképp. A téli ürességet töltsd fel magyar lírával!
Vannak olyan versek, amik valamikor beépültek belső mentális lexikonunkba, és ha este, félve a sötéttől mégis lekattintjuk a villanyt, vagy az utcán sétálva szokatlan dolgot pillantunk meg, vagy váratlanul megkarcolja a kezünket egy rozsdás drót, hirtelen eszünkbe jutnak. Nem mondok ezzel semmi újat. A vers kifinomult érzékenység, szárnyaló szenvedély, társ és ellenfél, kísértő és kíséret, képződmény, ami felbukkan és meggyötör vagy jobb kedvre hangol, ami – Tóth Krisztinát idézve – „zene, a vers mi magunk vagyunk, a vers a létünk, az identitásunk, hogy a verset nem fejből, hanem szívből mondjuk, és nem szépen, hanem bárhogyan, bárhol. Homokos, vizes síkra érve, fülkefényben állva, vonattetőn keresztben hasalva, csillámló sziklafalon ülve, lassan, tűnődve, halkan, motyogva.”
Verset olvasni muszáj, mint levegőt venni. Szippantsunk mélyet ebből a szépen alakuló tavaszi ájerből, kilenc régi és új idénynyitó magyar költemény társaságában.
Radnóti Miklós: Száll a tavasz...
Előhang az Eclogákhoz
Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,
olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábanyomán már
kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,
tárnák mélyein és a vakondok túrta lyukakban,
fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,
s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.
S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék
lánggal lobban az ég.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság
angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga
sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,
nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis
zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.
Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban
álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.
Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,
lent nem pattan a jég.
Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles
hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!
rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!
ébredj már aluvó!
Galériánkban további nyolc gyönyörű verset olvashatsz!